A csontritkulásról

​A csontritkulásról (osteoporosis)

A csontritkulás (osteoporosis) egy generalizált csontbetegség, mely a csontállomány mennyiségi csökkenésével és minőségi romlásával jár. A betegség folyamatosan súlyosbodik, és a csontok fokozott törékenységéhez vezet.

A csontritkulás népbetegség, Magyarországon körülbelül 600 000 nőt, illetve 300 000 férfit érint.

Két típusa ismert, az elsődleges, illetve a másodlagos forma. Az elsődleges típusba a nők menopauza utáni csontritkulása és az időskori csontritkulás tartozik. A másodlagos forma hátterében különböző betegségek (gyulladással járó reumatológiai kórképek, hormonális problémák, felszívódási és táplálkozási zavarok, vesebetegségek, mozgásképtelenséget okozó állapotok, alkoholizmus, különböző gyógyszerek) állnak.

A csontritkulás rizikófaktorai:

- női nem,

- 45 év feletti életkor,

- fehér bőr, korai őszülés,

- vékony testalkat,

- immobilitás, mozgásszegény életmód,

- fokozott alkoholfogyasztás, dohányzás,

- túlzott kávé, illetve szénsavas üdítő fogyasztás,

- nemi hormonhiánnyal járó állapotok, korai menopauza,

- saját kórelőzményben kis traumára bekövetkező csonttörés,

- családban előforduló csontritkulás, illetve jellegzetes csontritkulásos törés,

- krónikus máj, vese, gyomor-bélrendszeri, pajzsmirigybetegség, szervátültetés,

- bizonyos gyógyszerek tartós szedése (pl. szteroidok, véralvadásgátlók, epilepszia elleni gyógyszerek).

A csontritkulás tünetei

A csontritkulást „néma járványnak” is szokták nevezni, hiszen gyakran az első törés bekövetkeztéig egyéb panaszt nem okoz. Deréktáji fájdalmak, diffúz mozgásszervi panaszok, a gerinc háti görbületének fokozódása, a testmagasság csökkenése, más okkal nem magyarázható hasi panaszok, visszatérő vesekövesség, kis trauma hatására bekövetkező csonttörés esetén a kórképre gondolni kell.

A betegség legnagyobb egészségügyi kockázatát a következményes csonttörések jelentik. Csípőtáji törések esetén a halálozás olyan nagy arányban tapasztalható, mint cukorbetegség, vagy emlődaganat esetében. Csípőtáji törések után a betegek mindössze 25%-a éri el a törés előtti állapotát a rehabilitációját követően. A csontritkulás elsősorban csukló, csigolya, csípőtáji és felkartörést okoz.

Dexa-vizsgálat

A dexa-vizsgálat a teljes test csontsűrűségének és ásványi anyag tartalmának, valamint a zsír-, illetve lágyszövet tömegének és arányának számítására egyaránt alkalmas. A vizsgálat már akkor figyelmeztet a csontritkulás veszélyére, mielőtt az komoly panaszokat okozna, így a megfelelő orvosi kezelés időben, a súlyosabb problémák kialakulása előtt megkezdhető.

(A vizsgálat előtt a betegségekre, csonttörésre vonatkozó minden családi és személyes előzményre kiterjedő kérdőív kitöltése szükséges, mely adatok a számítógép adatbázisába kerülnek. A denzitometriás (DEXA) vizsgálat fájdalommentes. A páciensnek néhány percig szükséges a gépen mozdulatlanul, fekvő helyzetben maradnia).

Megelőzés

A csonttömeg csökkenése minden embernél bekövetkezik, a csonttömeg vesztés mértékét a genetikai tényezők mellett életmódunk is nagyban befolyásolja. A betegség megelőzése és kezelése egy komplex feladat, része a kálciumdús étrend, a megfelelő D-vitamin ellátottság, a csonttömeg-, izomtömeg megtartását biztosító, és a mozgáskoordinációt javító mozgásprogram, a következményes ízületi és izomfájdalmak csökkentését szolgáló balneo-fizioterápia, relaxáció.

Terápia

A terápia célja a csonttörések, „újratörések” megelőzése.

Életviteli tanácsadás, betegfelvilágosítás

Fontos a beteg rizikófaktorainak felmérése, és a lehetséges rizikótényezők kiiktatása, különös tekintettel a mozgásszegény életmódra.

Megfelelő kálcium és D-vitamin bevitel biztosítása

A megfelelő kálciumbevitel a normális növekedéshez, a csúcscsonttömeg kialakulásához, illetve a felnőttkori csontanyagcsere egyensúlyának fenntartásához rendkívül fontos. Ma Magyarországon 400-600 mg kálciumot fogyaszt egy ember átlagosan naponta, a szükséges 1000-1500 mg helyett. A megfelelő kálciumdús étrend illetve a kálcium gyógyszer formájában történő pótlása elengedhetetlenül fontos.

A D-vitamin szintén meghatározó eleme a csontépítésnek, gyógyszeres pótlása és a megfelelő UV expozíció (napozás) szintén alapvető.

Mozgásterápia

A mozgás a csontépítő sejtek egyik fő serkentője, a mozgás tehát elsődleges a csontritkulás terápiájában. A gerincre függőleges terhelést adó mozgásformák a leghatásosabbak (séta, kocogás, torna, tánc). Hasznos minden beteg számára egy, az általános állapotának, egyéb betegségeinek megfelelő, egyéni tornaprogram betanítása. Az izomzat megerősítése, a mozgáskoordináció, az egyensúlyérzék javítása segít megakadályozni az eleséseket, ezáltal a következményes csonttörések kialakulását.

Elesések megelőzése

Az esések megelőzésében fontos a társbetegségek kezelése, vérnyomás, vércukorértékek beállítása, hallás-, látásproblémák, szédüléses állapotok kezelése. Amennyiben szükséges gyógyászati segédeszközök, támbot, járókeret használata. A lakókörnyezet átalakításánál a megfelelő megvilágítás, akadálymentesítés, csúszásmentesítés, korlátok, kapaszkodók felszerelése segíthet.

Gyógyszeres terápia

Különböző támadáspontú gyógyszerek a csontbontás gátlásával vagy a csontképzés fokozásával segítik a csonttömeg megtartását.

Fizioterápia, balneoterápia

A fizioterápiás eljárások közül a gyógytorna kiemelendő, amelynek célja az izomerősítés mellett az izomzat nyújtása, lazítása, kontrakturák kialakulásának megelőzése, mozgástartományok javítása, koordináció javítása, aerob kapacitás növelése, lágyrész rendellenességek kezelése.

Egyéb fizioterápiás kezelések (tradicionális gyógykezelés, gyógyvízben fürdés, masszázs, pakolások) a fájdalmak csökkentésében illetve az izomlazításban segítenek.

Image